8. rész - Katie Scott

Sziasztok! Kaptam három kommentet az előző részhez! Angyalok vagytok *-*

4. nap

Reggel már ötkor talpon voltam, mivel így se, úgy se tudtam aludni, így mindegy volt, hogy éppen fekszem-e vagy mászkálok. Tehát mászkáltam. Mivel nem akartam egy szál combközépig érő hálóingben rohangálni a házban, ezért inkább gyorsan felöltöztem a szokásos lovaglónadrág és ing összeállításomba. Szerintem rekordot döntöttem, mert nem hinném, hogy van még egy ember a Földön, akinek annyi inge van, mint nekem. A felsőim háromnegyede az, a többit meg alig használom. 

Halkan kinyitottam az ajtót. Szerencsére a tornacipőmben tudok olyan halkan mozogni, hogy senki sem ébred fel rá. Csendesen visszacsuktam magam mögött az ajtót, majd pár percre eltűntem a fürdőszobában, hogy meg tudjam csinálni a szokásos fonatomat. Igazából egyáltalán nem vagyok a megszokások rabja, ha megtetszik valami új, azonnal kipróbálom.

Az egész házban annyira nagy volt a csend, hogy szinte már megfájdult a fülem. Lábujjhegyen lépkedve mentem le a lépcsőn, majd mikor leértem tanácstalanul megálltam. Fogalmam sincs mit csináljak vagy hova menjek ebben az egy órában. Végül úgy döntöttem, kimegyek az udvarra, bár nem igazán volt hozzá kedvem. Lenyomtam a kilincset, majd kiléptem a szabadba. A levegő hűvös volt, a nap még nem kelt fel, a fű pedig csúszott a párától. Szívesen leültem volna a diófa tövébe, de nem akartam vizes lenni, ezért inkább a lovak felé vettem az irányt. Az istállóba beérve megcsapta az orromat az a jellegzetes széna szag, amit imádok. Mind a hat ló felém fordult és furcsán nézett rám. Gondolom nem szoktak hozzá, hogy már hajnalban zaklatják őket.

- Szia. - álltam meg Vortex mellett. Ő a legjobb lovak közé tartozik, ezért elit helye van az istállóban. Örülök, hogy az első nap őt húztam ki.

Össze-vissza járkáltam az udvaron egészen háromnegyed hatig, de ekkor már annyira unatkoztam, hogy muszáj volt bemenekülnöm a konyhába.

Kikészítettem az összes alapanyagot és nekiláttam a szendvics készítésnek. Pár perc múlva megjelent Mike vidáman és leült mellém.

- Szia! Hogy vagy? - kérdezte tőlem.

- Szia. Jól... - válaszoltam kedvtelenül. Igazából ez fura kérdés, Angliában erre csak "jól"-lal lehet válaszolni. - És te?

- Én is. - bólintott és halkan dudorászva felállt és kinyitotta a hűtőajtaját, majd leguggolva keresett valamit, ami miatt teljesen eltűnt.

A konyhaajtó hirtelen kicsapódott, én pedig ijedten rezzentem össze. 

- Savannah, téged kereslek tegnap óta! - kezdett bele azonnal Zayn, én pedig mozdulatlanul pislogtam rá.

- Megvan! - ugrott fel Mike a hűtőajtó mögül, és örömmel emelte magasra a citromot. - Üdv Zayn.

- Üdv... - motyogta kelletlenül, majd gondolkodva megállt az ajtóban. - Öö...

- Csinálj limonádét. Vagy szendvicset, vagy teát. Nekem mindegy. - vontam meg a vállam, majd nagyon a szendvicsre összpontosítva kezdtem a toast-kenyérre pakolni az alapanyagokat.

És ez pontosan így ment hét óráig. Senki egy szót sem szólt a másikhoz, Zayn zenét hallgatott, Mike fütyörészett, én pedig csendben voltam.

Mikor kész lettünk nagy kő esett le a szívemről. Kezet mostam, majd villámgyorsan megterítettem és eltűntem. 

Tíz perc múlva az ebédlőt éhes gyerekek töltötték meg. Lassan kialakul, hogy kinek hol van a helye, én ugyanis megint Sam és Luke mellett ültem és ahogy elnézem mindenki megtalálta már a számára tökéletes társaságot. 

Mikor végeztünk Emma felállt, majd tapsolni kezdett, hogy figyeljenek rá.

- Jó reggelt mindenkinek! Remélem nem vagytok már éhesek. Egy bejelentenivalóm van... Sokan ismerhetitek már a testvéremet és az unokahúgomat...

Adrienne "műsírva" borult az asztalra, míg Ray a fejét fogta. Néhány gyerek elszörnyedve pislogott Emmára. Kíváncsian néztem végig rajtuk. Ennyire borzalmas Emma testvére és unokahúga?

- ...Phil és Katie csatlakozik hozzánk a továbbiakban.

- De miért? - kiabálta be Sam.

- Azért, mert Phil szerint ápolásra szorulok - forgatta meg a szemét Emma. - Katie pedig nem maradhat otthon egyedül, tehát ő is jön. - körbenézett a társaságon, majd képtelen volt nem elnevetni magát. - Azért ennyire nem kell megijedni. Nem hinném, hogy a tábor végéig maradnak és Katie sokat változott tavaly óta.
- Kétlem... - morogta egy lány, akinek még sajnos a nevét sem tudom. Ideje lenni megtanulnom mindenki nevét, hiszen ez már a negyedik nap...
- Rendben, szóval egy órán belül megérkeznek. A gépük húsz perc múlva landol. - tekintett az órájára Emma, aztán elköszönt és eltűnt a konyhában. Macy, Lily és Violet összegyűjtötték a poharakat és tányérokat, majd bevitték őket.
Mindenfelől dumálást hallottam, mindenki éppen azt tárgyalta meg, hogy innentől kezdve mennyire rossz lesz, hogy utálják Katie-t, én pedig csak ültem és teljesen össze voltam zavarodva. Lelki szemeim előtt megjelent egy harminc éves gonosz mostoha, aki bántja a gyerekeket. De nem hinném, hogy ilyen lenne, ez végülis már a 21. század.
Ray kitalálta, hogy mindenkit vigyünk ki terepre, azokat is, akik még nem tudnak olyan jól lovagolni, csak hogy a lehető legtávolabb kerüljünk a farmtól.
- Lefújva! - kiáltotta Adrienne. - Szakad az eső... - jelentette ki síri hangon.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Mike bosszankodva, én pedig akarva-akaratlanul kérdőn néztem össze Zayn-nel. Igen, mi ketten nem ismerjük Katie-t, míg a tábor 90%-a igen. Gyorsan elfordultam, majd a cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni.
- Művészterem? - kérdeztem halkan. - Például játszhatnánk csapatépítő játékokat. - vetettem fel az ötleteket.
- Oké. - bólintott rá Ray. Egyértelműen látszik, hogy a segítők közül is neki van a legnagyobb "hatalma". Ha valamit ő jónak lát, az valószínűleg úgy is lesz. - Szólok Emmának, ő ezer ilyen játékot ismer.
Pár perc múlva már mind a művészteremben ültünk egy-egy nagy párnán. Igazából fogalmam sincs, hogy ezt a szobát miért hívják művészteremnek, de gondolom azért, mert itt szoktunk festeni és rajzolni. Alapvetően ez a terem üres és mindig éppen úgy rendezzük be, amilyenre akarjuk.
- A ruhafelismerős játék elsőnek? - lépett középre Emma. - Tudod melyik az, ugye, Ray?
- Aha. Ki ismeri még a ruhafelismerős játékot? - kérdezte vissza Ray.
Elég sokan feltették a kezüket.
- Akkor mindenkinek van egy perce memorizálni, hogy ki milyen ruhában van. Mindig egy ember középen áll és ő fog valakit jellemezni öltözködés alapján. Aki a leghamarabb kitalálja, hogy kiről van éppen szó, az nyer és ő áll középre. - magyarázta Emma. - Ki akarja kezdeni?
Végül Kevin kezdte, aki egyébként a szobaszomszédom. Amúgy egész jó játék volt, ha másra nem, hát arra jó volt, hogy mindenkinek megjegyezzem a nevét. Negyedóra múlva Emma játékot váltott.
- Oké. Ezért a játékért meg fogtok ölni, de szeretném, ha jó kis csapat lennénk és ahhoz meg kell ismernünk egymást.
- Ugye, nem a papírlapos? - kiabálta be Matt.
- De. - mosolygott Emma. Hah! Ezt a feladatot végre ismerem! - Amíg Adrienne kihozza a lapokat, addig ti húztok egy-egy nevet. Az előző feladat alatt gyártottam cetliket, amin a csoport felének szerepel a neve. Akinek nincs a cetlik közt a neve, az húz. Így elkerüljük, hogy valaki például magát húzza ki, vagy egy olyat, akinek már van párja. Szóval akik a terem bal felében ülnek, azok jöjjenek ide.
Felpattantam és Emmához sétáltam. Megvártam, amíg a többiek sorra választják ki a társaikat. Mikor én húztam már csak 5 lapocska volt a kalapban. Gyorsan kiemeltem egyet és szétnyitottam. Zayn. Ó, nem, nem. Én nem játszom ezt vele, az tuti.
- Húzok újat. - jelentettem ki egyszerűen.
- Savannah. - nézett rám Emma. - Egyre több veled a baj. Ne makacskodj, hanem menj a párodhoz.
- Igen, de pont Zayn-t húztam, az pedig olyan igazságtalan lenne, mert végülis mindketten segítők vagyunk és...
- Savannah!
- Ajj, rendben. - adtam meg magam és a lehető leglassabban közeledtem Zayn felé, aki pont másfelé figyelt.
- Tehát a feladat az, hogy van egy papírlap, amire rá kell állnotok. Aztán összehajtjátok és megint rá kell állnotok és így tovább. Akiki a legkisebb lapon elférnek, azok nyernek, és természetesen nem érhet le a sarkatok. Ray kedvéért pedig elmondom, hogy nem lehet felemelni a partnered.
Adrienne azonnal röhögni kezdett, ahogy ez elhangzott. Gondolom ő ott volt, mikor Ray felemelt valakit.
- Téged húztalak. - mutattam meg Zayn-nek savanyú képpel a lapot, mikor odaértem hozzá.
- Haha. - nevetett ki és láthatóan nagyon élvezte.
- Még kitalálom mit kapnak a nyertesek. - szólt közbe Emma, majd intett Adrienne-nek, hogy ossza ki a lapokat.
Pár perc múlva már csak öt csapat volt játékban, mert egy csomóan elestek vagy éppen nem akartak a párjukkal egy lapra állni. Leguggoltam és még egyet hajtottam a papíron, így már körülbelül A4-es nagyságú lett. De ez még könnyű lesz.
Lábujjhegyen álltunk a lapon, így simán tovább tudtunk menni a következő körbe. Megint félbehajtottam a lapot, de már nagyon-nagyon pici volt. Felálltam majd pislogva bámultam rá.
- Szerintem adjuk fel. Utálok veszteni, de adjuk fel. - ismételgettem.
- Dehogyis, simán megcsináljuk. - legyintett Zayn, én pedig bedühödtem.
- Nem, adjuk fel. - könyörögtem.
- A-a.
- Légy szíves, Zayn. - néztem a szemébe kétségbeesetten.
- Nem.
Mérgesen kifújtam a levegőt és ráléptem a papírra, majd Zayn is. Körülbelül fél centire álltunk egymástól és éreztem, hogy mindjárt elveszítem az egyensúlyomat. Mikor ezt Zayn észrevette egyszerűen magához ölelt, hogy ne tudjak lelépni a lapról. Meg akartam csípni a karját, de olyan szorosan ölelt, hogy meg sem tudtam mozdulni.
- Zayn! - suttogtam mérgesen. Hallottam ahogy halkan nevet rajtam. - Ha ezen túl vagyunk én... Én...
- Savannah és Zayn nyertek! - hallottam Ray hangját. Megtapsoltak minket én pedig szinte azonnal leugrottam a lapról. - Grat!
- Tulajdonképpen miért vagy rám mérges? - kérdezte tőlem angyali hangon és ártatlanul mosolyogva Zayn.
- Nem tudom. - feleltem durcásan. Amúgy az igazat mondtam. Tényleg fogalmam sincs, hogy miért vagyok dühös rá, amiért ő lett a párom, ami ráadásul miattam van, hiszen én húztam ki az ő nevét.
Körülbelül fél óráig játszottunk még mindenféléket, aztán szabad időt kaptunk, amikor azt csinálunk amit akarunk. Adrienne és én úgy döntöttünk, hogy kimegyünk az udvarra és szétnézünk a lovaknál, hogy minden rendben van-e.
- Cukik voltatok Zayn-nel. - bökött oldalba a lány.
- Hurrá. - mondtam "nagyon lelkesen". - Amúgy ki ez a Katie, hogy mindenki így imádja?
- Katie Scott ugye Emma tesójának a lánya. És egy hisztigép. De majd meglátod. Azt hiszem mostanában lett tizennyolc éves. Amúgy Phil sem teljesen komplett. Mindketten nagyon beképzeltek, mert már több éve Amerikában élnek.... De mindent csak akkor értesz meg, ha megismered őket.
- Szóval Katie nem egy harminc éves boszorkány? - lepődtem meg.
- Nem... Nem. Ezt ki mondta?
- Senki. Én találtam ki. - csaptam a homlokomra nevetve.
Kocsiajtócsapódás hallatszott, majd beszélgetés. Nem értettem miről van szó, csak azt hallottam, hogy valakik folyamatosan, elég hangosan vitatkoznak.
- Ők azok? - néztem ki az ablakon.
- Ezer százalék. - szipogta Adrienne, majd ő is kilesett az ablakon. - Te is látod, amit én?
Hogyne láttam volna? Emma rokonai az ebédlő felé közeledtek. Katie cicanadrágban és magassarkúban tipegett hátul, de nem ez volt a legmegdöbbentőbb. Hanem az, hogy a pólóján egy óriási 1D felirat díszelgett...