3. rész - Nagy család

Sziasztok! Hoztam a harmadik részt. Köszönöm az előző részhez érkezett (2) hozzászólást! <3 Olvassátok és kommenteljetek :)

1. nap
Visszasiettem a farm elé, körülbelül 10 méterre voltam a kaputól, mikor hangokat hallottam meg. Kíváncsian felgyorsítottam a lépteimet, de mire visszaértem Zayn-hez, már nem volt ott senki.
- Kivel beszéltél? - érdeklődtem.

- Senkivel. - válaszolta flegmán és fejeket vágott, majd elindult befelé a bőröndjeivel. Most meg mi van vele?!

- Oké. - vontam meg a vállam és otthagytam. Otthagytam minden cuccával együtt. Talán szemét vagyok, de én mindig próbálok a lehető legkedvesebb lenni az emberekkel, de általában csak a bunkózást kapom vissza. Most ugyan miért sértődött meg?!

Gondolkozva visszaballagtam az udvarra, ahol a gyerekek törökülésben ülve várták, hogy megkezdődjön a tábor. Igazából nem nagy esemény a táborkezdés. Emma elmondja a segítők nevét, a szabályokat és jó szórakozást kíván. Leültem én is a fűbe és amíg Emma nem jött, én a körmeimet nézegettem.

- Készen álltok, srácok? - kérdezte egyszercsak Emma nevetve. Most simán letagadhatná a korát: lovaglófelszerelésben volt, amitől nagyon fiatalosan nézett ki, mosolya, szeme csillogása pedig csak erősítette az emberekben azt, hogy ő egyáltalán nem öreg.

A gyerekek mosolyogva bólogattak és súgdoloztak.

- Nem hallom! - kiáltotta Emma, mire mindenki hangosan éljenezni kezdett. Ebben a pillanatban elfelejtettem minden gondomat. Úristen, itt vagyok a táborban! 

- Így már jobb. - folytatta. - Üdvözlök mindenkit a táborban! Remélem tudjátok, hogy felejthetetlen élményben lesz részetek. Ez a nap leginkább a csoportokba osztásokról fog szólni, de holnaptól elkezdődik az igazi tábor! Nézzük, kik fognak a segítségetekre lenni egész idő alatt: Ray Law, Adrienne Black, Mike Hanks, Savannah Sorin, Zayn Malik és én végi...

- Micsoda?

- Hallottad?

- Az a Zayn Malik?

- De hol van?

- Szerintem félremondta...

- Azta, nézzétek ott ül!

- Hol?

- GYEREKEK! Csendet! Igen, Zayn Malik is egy segítő, de ha nem csendesedtek el, akkor nem ti választhatjátok meg a szobatársaitokat! - hirtelen mindenki elnémult. - Így már jobb, köszönöm. Tehát ők és én végig a ti segítségetekre leszünk. Hoztam egy kis dobozt, ebben lóneveket találtok. Mindenki húz egy nevet. Gyertek, húzzatok.

Hirtelen mindenki megrohamozta Emmát. Én türelmesen beálltam a sor végére. Nekem teljesen mindegy, melyik lovat húzom, mindegyiket imádom. Több perc is eltelt, mire a dobozhoz jutottam, főleg amiatt, mert az összes lány próbált a lehető legközelebb állni Zayn-hez. Végre én is sorra kerültem, belenyúltam és.... Vortex! Nem lesz könnyű dolgom, Vortex nem egy könnyű eset. 

Visszaültem a helyemre és dobogó szívvel azon álmodoztam, hogy hogyan fogom majd Vortex-szel átszelni a legelőket, patakokat és mezőket. Holnap egészen biztosan a piros kockás ingem veszem fel, a hosszú barna hajamat pedig be fogom fonni.
- Rendben, most, hogy van már lovatok, választhattok szobát is. De előtte pár fontos mondanivalóm van: nyolckor takarodó van, a fiúk nem mehetnek át a lányok szobájába és ez persze fordítva is igaz. Este hét után a lovakat már nem lehet látogatni. Aki nem végzi el rendesen a feladatait (takarítás, terítés stb.) az büntetésben részesül. A farm területét elhagyni szigorúan tilos! Természetesen ez nem vonatkozik arra, hogyhogy kilovagoltok. Reggeli nyolc órakor, ebéd 1 órakor, vacsora pedig 6 órakor van. Mindenkinek mindegyik étkezésen kötelező megjelenni. Tízórai és uzsonna is van természetesen, de ezek nem feltétlenül az ebédlőben lesznek. Nos, kezdetnek ennyi, mindenki foglalja el a szobáját, pakoljon ki, egy óra múlva találkozunk az ebédlőben!

Lelkesen felpattantam a fűből és majdnem sikerült elesnem. Elmosolyodtam a saját bénaságomon, aztán elindultam az ebédlőbe, ahol a bőröndjeimet hagytam, közben azon gondolkoztam, hogy melyik szobára csapjak le. Csak egy dolgot akartam: hogy az ablak a lovakra nézzen.
Miután végre én is befértem az ebédlőbe megfogtam a cuccaimat és elindultam felfelé a lépcsőn. Most gondolkoztam el igazán azon, milyen hatalmas ez a ház. Harminckét gyereknek és hat segítőnek volt legalább 40 szoba. De persze ennyi szoba közül max. a felében laknak, hiszen minden szoba három vagy négy férőhelyes.
*
Ez a nap hamar eltelt. Most este tíz van, éppen az ágyamon fekszem és naplót írok. Véletlenül hoztam magammal a naplóm, gondolom összefogtam valami más könyvvel. De örülök neki, hogy itt van, sőt, szerintem írok is bele. A régi bejegyzéseket pedig azonnal ki kell tépnem... Megfogtam a naplóm és gyorsan kiszedtem belőle azokat a lapokat, amiket régen teleírtam. Visszadobtam őket a táskámba és felálltam. Kinéztem az ablakon. A legtökéletesebb szobát választottam. A legelő az ablakom alatt terült el, egy óriási japán cseresznye fa pedig majdhogynem belóg a szobámba olyan magas, pedig a második emeleten vagyok. Amúgy a fal halványsárga színű, barna szekrényekkel és kék szőnyeggel. Tényleg nagyon tetszik.
Visszabújtam az ágyamba és a megcsonkított naplóm nézegettem. Előkaptam egy kék tollat és gyorsan írni kezdtem bele:
"2014. július 1. - Ma kezdődött a tábor. Hátsószándékokkal jöttem ide, azt reméltem, hogy itt majd visszatérnek azok az emlékek, amit apáról és anyáról őrzök. De nem, ennél sokkal jobb dolog történt: elkezdtem felejteni. Nagyszerű érzés úgy sétálni, hogy nem nyomaszt az, ami fél évvel ezelőtt történt. 19 éves vagyok, rengeteg szabadidővel, miért kellene a múltan rágódnom? Már nem tehetek semmit. Azt tervezem a tábor után felkeresem a megmaradt rokonaimat, aztán elmegyek dolgozni. Hirtelen jókedvem lett. El sem hiszem. Ez a mai nap fantasztikus volt. Kivéve persze néhány dolgot... Reggel ideérkeztem, aztán segítettem Emmának mindenféle kaját csinálni, amit aztán a gyerekek tízórainak ettek meg. Utána elmentem megvárni Zayn-t, de olyan sokat késett, hogy időközben elaludtam, ami szerintem nagyon gáz volt, de mindegy. Aztán visszasétáltunk a farmra, elmentem egy percre és mire visszaértem Zayn ellenséges lett. (?) Nem értem miért... Az "tábornyitó" után elfoglaltuk a szobáinkat. Nekem jutott a legeslegjobb szoba! Imádom! Egyelőre nincs szobatársam, de lehetséges, hogy Adrienne ideköltözik. A szobafoglalás után megnéztük csoportosan a lovakat. Vortex zseniális, holnap már rá is ülhetek. Aztán a gyerekek bújócskáztak (egy menet fél órás volt, mert harmincketten vannak.) Addig mi figyeltük őket a segítőkkel és ültünk a legelő kerítésén. Mellettem Ray és Adrienne ült, nagyon jól elvoltunk. Mike elég szótlan, sajnos, pedig normálisnak látszik. Ah, annyit nevettünk! Nagyon jófejek. Bár... Zayn végig tőlünk tíz méterre ült, ránk sem nézett, csak a telefonját nyomkodta. Először oda akartam hozzá menni, bocsánatot kérni, amiért talán ellenséges voltam vele, akkor, mikor hoztuk a cuccait, de annyira elvolt magában, hogy inkább nem akartam zavarni. Délután háromig ültünk ott a kerítésen, alig bírtam róla lemászni, szóval mikor leugrottam a kerítésről, Ray nyakába estem. Kábé két métert gurultunk a fűben, nem győztem utána bocsánatot kérni. Aztán mindenféle ügyességi játékok voltak, utána szobaellenőrzés, közös étkezések, fürdés és alvás. A gyerekek elméletileg két és fél órája alszanak. Mindjárt végigsétálok a folyosón, hogy ellenőrizzem őket.
Összegezve: szerintem érződik az írásomból, hogy mennyire boldog vagyok. Szuper érzés, százszor jobb, mint depisnek lenni. Nem akarom elengedni ezt az érzést. Annyira jó tudni, hogy Ray és Adrienne ilyen jó fejek és szerintem hamarosan Mike is felenged és akkor nagyon jó kis társaság leszünk. (Pláne, hogyha nekem sikerült feloldódni, akkor Mike-nak is sikerülnie kell.) Na, elég a naplóírásból, mindjárt leszakad a kezem, annyit írtam egyszerre. Ja, és zárómondatnak: úgy érzem, mintha egy hatalmas család tagja lennék. Egy nap után... Akkor mi lesz később? :)"
Összecsuktam a kis könyvecskét és felálltam. Pizsamában úgy néztem ki, mint egy zombi, aki aludni készül, mert ez a mai nap totál lefárasztott. De egyszerűen nem tudok aludni. Érzem, ha most leteszem a párnára a fejem, valószínűleg órákig forgolódnék álmatlanul. Pedig ki kellene magam aludni, hiszen holnap több órát fogok lovagolni, énekelni, játszani a gyerekekkel, sőt, hatkor kell kelnem, mert reggelikészítőnek vagyok holnapra beosztva. AHhhHH!
Kinyitottam az ajtóm, ami szerencsére nem nyikorgott, tehát senki nem ébredhet fel az én mászkálásomra. A kék pelyhes papucsom nem csapott zajt a parkettán, így könnyedén oda tudtam menni a mellettem lévő szobához. Az ajtóra tettem a fülem és hallgatóztam. Semmi. Az ajtó melletti táblán az állt, hogy ebben a szobában Lily, Violet, Macy és Santana laknak. Hát persze, tőlük nem is vártam alvás helyetti rosszalkodást. A mellettük lévő szobáról viszont ezt már nem tudnám elmondani. Sam, Kevin és Luke - a szoba lakói egészen hangosan nevetgéltek és dumáltak. Bekopogtam hozzájuk.
- Sziasztok fiúk! - nyitottam be. - Miért nem alszotok? - néztem rájuk szigorúan.
- Na és te miért nem? - vágott vissza a tejfölszőke Sam.
- Mert én 19 éves vagyok és segítő, szóval én megtehetem. És mivel az a dolgom, hogy rendet teremtsek ezen a folyosón, így megtehetem akár azt is, hogy valamelyikőtöket átviszem egy másik szobába. Tíz óra van, fiúk, aludjatok. - próbáltam nem parancsolóan, hanem kedvesen mondani.
- Talán kinevettek, de nekem anya 11 éve minden este mesél valamit. Néha mesét, néha csak azt, hogy mi történt vele aznap. Ez megnyugtat és könnyebben elalszom. - merengett Luke és átölelte a felhúzott térdeit.
- Hát jó, legyen... Hmm... Oké, megvan! Egyszer volt, hol nem volt... - kezdtem és közben boldogan vigyorogtam.
**
Egy fantasztikus napon vagyok túl. Talán életem legjobb napja volt. Gondolhattam volna, hogy ez nem megy sokáig. De ekkor még nem tudhattam, hogy mi vár rám később, hogy hamarosan miket élek majd át.