1. rész - Kezdet

Sziasztok! Íme a legelső rész, amiben még nem igazán történnek az események, csupán felületesen bemutat néhány szereplőt és a tábort. De ne aggódj, hamarosan kezdődik az izgalom, ígérem nem fogsz unatkozni! :)
Ui.: A részek előre meg vannak írva (azért mert egyszerűen imádom írni), tehát csak rajtatok áll, mikor hozzak új részt. Pár komment és felteszem. :)

1. nap
- Olyan izgatott vagyok! - mondtam Emmának, miközben szendvicseket készítettünk. Emma Scott egy körülbelül hatvan éves nő (sosem kérdeztem tőle a korát, elég udvariatlan lenne), aki egy sport-művészeti tábor vezetője. Én pedig a segítője vagyok. Annyira vártam már, hogy itt lehessek, ebben a táborban, aminek a legfőbb célja, hogy megszerettessük a gyerekekkel a lovaglást és az éneklést. Utoljára 9 éve voltam itt, 10 évesen, itt tanultam meg lovagolni, ami azóta is a kedvenc sportom.

- Kedves tőled Savannah, hogy eljöttél ide segíteni, sajnos elég kevés oktatónk van most. Lehet egy kérdésem? Hogyhogy eljöttél? Hogy jutott eszedbe? Olyan régen nem láttuk már egymást... - sóhajtott, majd kedvesen rám mosolygott. Barátságos, öreg arcán összefutottak a nevetőráncok.
A kérdés teljesen lesokkolt. Mit válaszoljak? Az igazat? Az igazság az, hogy anya mindigis imádta az ilyen táborokat. Ő és apa írattak be ide annak idején. De ők... már több hónapja... meghaltak. De én egyszerűen nem tudom őket elengedni és soha nem is fogom tudni, ezért mindent - ami csak egy picit is rájuk emlékeztet - fel akarok idézni. Igen. Ezért vagyok most itt.

- Hm.. Nem tudom. Hiányzott ez az egész. 10 évesen én is itt táboroztam, az az egy hónap volt a legjobb része az életemnek. Tényleg, még most is egy hónapos a tábor? - tereltem a témát dobogó szívvel. Remélem nem tűnik fel neki semmi.

- Igen. De mint régen, a gyerekek minden hétvégén otthon vannak, aztán jönnek vissza. - válaszolta Emma, aztán reszelt sajtot szórt az egyik sonkás szendvicsre. - Azt hiszem már jönnek is az első táborozók. - nevetett fel, mikor gyerekhangokat hallott kintről. A szemeiből tisztán látszott, hogy ő a nyarakért él. Neki a mindent jelenti az, hogy a hatalmas farmja megtelik jókedvű fiúkkal és lányokkal.

- Hányan leszünk? - érdeklődtem egy sajtos szendvics elkészítése közben.

- Harmincketten. - megmosta a kezét, aztán kinézett az ablakon. Mellé léptem és én is kilestem. Öt 10 éves fiú focizott az udvaron, és 2 lány ült az árnyékban egy virág szirmait tépkedve.

- Akkor gyerekekben nem lesz hiány. - nevettem fel. - De elég segítő van? Én szívesen oktatok lovaglást, éneket, bármit.

- Öt segítő van. Te, Ray, Mike, Adrienne és valami új fiú, Zayn a neve. - számolgatta a neveket az ujjain.

- Értem. Hogyhogy nem tetszik ismerni a Zayn nevű segítőt? - lepődtem meg. Emma csak olyanokban bízik meg, akiket ismer, újakat nem vesz fel.

- Nem rajongtam az ötletért, de a fiúnak közmunkáznia kell, mert többször is tiltott helyen dohányzott. Egyszer csak beállított ide néhány rendőr, hogy itt fogja letölteni a büntetését, mert "eldugott és kevésbé ismert" helyen kell dolgoznia. Kedvesek, nem? Ez a hely egyáltalán nem eldugott és rengetegen ismerik. - húzta össze Emma a szemöldökét és a kelleténél erősebben markolta meg a paradicsomot.

- Ne tessék magára venni. Amúgy ki ő, hogy választhat, hol tölti le a büntetését?- hökkentem meg.

- Valami amerikai banda énekese vagy gitárosa... Elfelejtettem. Mindenesetre engem nem zavar, jól jön még egy segítő, de kedvesebben is megmondhatták volna, hogy itt fog dolgozni. Ráadásul az a hangnem... Meg se kérdezték, hogy én szeretném-e, hogy nálam lakjon egy hónapig.

- Ó, tehát híres ember? Amerikai banda, Zayn... Ha amerikai, miért Angliában dolgozik? És miért nem fizeti ki a büntetést, miért dolgozza le? - gondolkoztam hangosan. - Ó! Nem Zayn Malik? Nem, az nem lehet, a One Direction egy brit banda...

- Savannah. Én is ugyanannyit tudok, mint te, fogalmam sincs, miért ide jön, semmi részletet nem tudok, sajnálom. - ült le fáradtan egy székre és bámult ki az ablakon.

Bólintottam, aztán megigazítottam a ruhámat, hogy a gyerekeknek jó legyen rólam az első benyomásuk. Huh, mi lesz, ha utálni fognak és engedetlenek lesznek? Vagy ha nem fognak rendesen enni, hanem kajacsatáznak az étkezőben? Belegondolni is rossz, mennyire szégyellném magam. Ráadásul Emmán kívül senkit sem ismerek itt, és őt sem annyira jól. Félek.

- Öööö... Ugye, nem fognak utálni? - tettem fel a kérdést Emmának.

-  Kik? A gyerekek? - nevetett fel. - Ugyan már!

Egy kicsit megnyugodtam, majd nagy levegőt vettem, és átvágtam a különböző helységeken, hogy ki tudjak menni a szabadba. Körbenéztem: a hatalmas udvar, a zöld fű, a távolban legelésző lovak, óriási fák, minden. Minden ugyanúgy volt, mint tíz éve... A szívemet teljesen átjárta az az izgalom, mint ami akkor volt. A nyári tábor végén pedig apa és anya jönnek értem. Ugye...? Szívesen gondolkoztam volna még egy darabig itt állva, de nem tudtam, mert megzavartak.

- Hali! Te vagy Savannah Sorin? - lépett mellém egy szőkés hajú srác és gyönyörűen rám mosolygott.

- Aha... Te pedig...? - néztem rá tanácstalanul, mert fogalmam sem volt, kivel beszélgetek éppen.

-  Ray vagyok. Ray Law. Miért vágsz ilyen szomorú fejet? - fürkészett a kék szemeivel.
- Csak elgondolkodtam. De nem vagyok szomorú. - mosolyogtam rá, hogy biztosan elhiggye.
- Így már jobb. Sokkal jobban áll neked a mosoly, szebbé tesz. - udvarolt.
- Oh, köszönöm. - mondtam és őszintén elmosolyodtam. Egyetlen vágyam, hogy szeressenek. És Ray olyan kedves velem.

- Most még szebb vagy. - nevetett fel és ő is neki dőlt a diófának.
- El fogok pirulni. - gyorsan elfordultam. - Bocsánat, de mennem kell. - a fejemmel a két lány felé böktem. - Megnézem mi van velük. - Ray bólintott.
Elfordultam a sráctól és a két kislány felé vettem az irányt. Még mindig a szirmokat tépkedték, de egyre indulatosabban és a barna fonott hajú lány mintha sírt is volna.

- Hé, sziasztok! - köszöntem oda és leültem melléjük törökülésben. - Mi a baj? - fordultam azonnal a síró lány felé.

A mellette ülő barátnője az állával az egyik focizó fiú felé bökött.

- Ő az oka mindennek. Lily miatta sír. Az a gyerek egy...

- Oké, oké, ne is folytasd. Mi történt? Bántotta Lily-t?

- Nem, csak igazságtalan volt. Lily odament hozzá, ő meg olyan gonosz volt vele. - magyarázta.

- Hagyd, Violet, nem érdekes. Engem már rég nem érdekel. - szólalt meg szipogva Lily.

- Violet, Lily: ne foglalkozzatok vele, főleg ne ilyen idősen. Tényleg, hány évesek vagytok?

- Tíz.

- Rendben, akkor még bőven ráértek. Itt vagytok egy hónapig, ugye nem akarjátok, hogy azért ne érezzétek jól magatokat, mert egy fiú gonosz volt?

Megrázták a fejüket.

- Helyes! Gyertek velem, megnézzük a lovakat. 

Sok idő eltelt. Lily-vel és Violet-tel megnéztük a lovakat, nagyon aranyos lányok, az biztos, hogy velük semmi probléma nem lesz a tábor alatt. Na jó, nem kiabálok el előre semmit. Délelőtt 11 órakor Emma szólt, hogy álljak ki a farm előtti útra és várjam meg az új segítőt. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki is Ő. Amerikai banda... Zayn... Ötletem sincs, ki lehet, de érdekel, hogy miért pont itt kell dolgoznia.

Már dél volt és én még mindig ott álltam. Időközben leültem a fűbe, aztán lefeküdtem a fűbe, aztán megint felültem és végül azt hiszem el is aludtam.

- Nem tudom, Emma Scott azt mondta, itt fog rám várni valaki. - hallottam egy hangot, de egyszerűen nem bírtam kinyitni a szemem, ezért csak füleltem, de közben álmodtam is.

- Nézd, az ott nem egy lány? 

- Hmm? De. De mi történt vele? Várj, odamegyek, megnézem.

Éreztem, ahogy felém lépkednek, ezért ösztönösen elfordultam és aludtam tovább. Egyáltalán mitől vagyok ilyen álmos? Talán azért, mert nagyon-nagyon régóta nem aludtam igazán jól.
- Hé, hé, ébren vagy? - lökdösött meg.

- Aha. 

- Oké, akkor szerintem kelj is fel. Gyere. - nyújtotta a kezét és pedig végre-valahára kinyitottam a szemem. Legszívesebben ott helyben elástam volna magam. Micsoda bemutatkozás! Ahelyett, hogy szépen megvárom, amíg jön, és a füvön alszok egy erdő mellett, mint egy hajléktalan. Nagyszerű...

Megfogtam a kezét és felhúztam magam. Visszasétáltunk a limuzinhoz, amivel Zayn-t hozták. 

- Fogd. - nyomta a kezembe a sofőr az egyik egytonnás bőröndöt és majdnem leszakadt a kezem. 

- Kösz. - morogtam vissza. Lehet, hogy gazdag embert szállít, de akkor is lehetne udvariasabb.

A limuzin elhajtott, mi meg ott álltunk egy csomó cuccal.

- Most ezt hogy vigyük el? - fordultam a fiúhoz tanácstalanul, mikor elakadt a lélegzetem. - Te jó ég... Zayn Malik? - pislogtam és úgy meglepődtem, hogy pár másodpercig minden gondomat elfelejtettem.